Szabadon és erényesen – katolikus-e kapitalizmus?
Mit mond a Vatikán a vállalkozásokról, a magántulajdonról vagy éppen a szociális feladatokat ellátó jóléti államról? A válasz természetesen korántsem egyértelmű, azonban a katolikus társadalmi tanítás képviselői szerint létezik olyan érték- és eszmerendszer, amely szervesen illeszkedik az évezredes keresztény hagyományokhoz, miközben ésszerű válaszokat ad a modern emberi közösségek problémáira is. Ennek közgazdasági vetületeiről nyújtott áttekintést a szlovákiai Modorban (Modra) megrendezett, Toward a Free and Virtous Society című konferencia.
A katolikus társadalmi tanítás közgazdasági kérdésekben elsősorban természetjogi princípiumok mentén érvel – Hippói Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás filozófiai tanításai mentén az alapvető emberi méltóság egyik megvalósulását a magántulajdon elismerésében látja. Ez a tanítás szerint megkérdőjelezhetetlen társadalmi intézmény, amely az Istentől eredeztetett szabadság egyik megtestesülése. A konferencián Philip Booth, a londoni City University professzora a magántulajdon szentségéből kiindulva érvelt a lehető legszabadabb gazdaság helyes volta mellett. A kapitalizmus a közgazdász szerint szabad egyének szabad interakcióira épül – ez pedig valamennyi ember számára növekvő jólétet eredményez.
Ennek illusztrálására Booth és a konferenciát szervező osztrák közgazdász, Alexander Trachta egy játékon keresztül mutatták be a katallakszis jelenségét. A Friedrich A. Hayek felfogását tükröző játékban minden résztvevő meghatározott vagyonelemekkel rendelkezik, amely bizonyos értékkel bír számukra. Az elmélet kimondja: amennyiben az egyén minél több emberrel végezhet cseretevékenységet, annál nagyobb lesz a társadalomban allokált javak összértéke. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szabad gazdaságban lezajló folyamatok nem tekinthetőek zéró-összegű játéknak, hiszen az egyes értéktárgyak minden résztvevő számára más értéket képviselnek.
Amennyiben pedig a gazdasági tranzakciók növelik a társadalmi összjólétet, akkor társadalmi egyenlőtlenségek miatt rendszerszinten nincs ok az aggodalomra – érvel Booth professzor, aki szerint a gazdasági liberalizáció nyújthat választ a globális szegénység kérdéseire. Az emberi szegénységet és anyagi nyomorúságot a katolikus tanok természetesen feszítő problémának tekintik – erre viszont szerintük nem a politika által koordinált újraelosztás, hanem az önkéntes alapon szerveződő, erényes társadalomban szervesen kialakuló intézményrendszer nyújthat megoldást.
A katolikus társadalmi tanítás tehát nem ért egyet a modern jóléti társadalmak magas adókon és kiterjedt állami ellátórendszereken keresztül történő újraelosztásával – ezt a Catholic University of Portugal professzora, André Alves az úgynevezett „public choice theory” által leírt jelenségekkel támasztja alá. A többek között James Buchanan nevéhez köthető politikai-gazdaságtani keretrendszerre alapuló katolikus érvelés szerint az állami bürokráciák nem képesek semleges gazdasági szereplőként létezni, hiszen lépten-nyomon alkukat kell kötniük különböző érdekcsoportokkal, amelyek az állami szabályozás nyomán kialakuló járadékpozíciók elfoglalására törekednek.
Az általános kritikán felül egyes katolikus szervezetek lesújtó véleményt fogalmaznak meg Nyugat-Európa szociális piacgazdaságairól is – az álláspont szerint az állami beavatkozás költsége a rosszul működő bürokráciák miatt igen magas, eredménye pedig legalábbis kérdéses. A magas elvonások ellenére nem sikerül megszüntetni a szegénységet, miközben – a szabályozások hatására – olyan társadalmi alapintézmények korrodálódnak, mint a házasság vagy a család. Booth professzor szerint például a különféle szociális támogatások olyan környezetet teremtenek, amelyek a családok különválását ösztönzik.
