A nyugati értékek Kínában és Oroszországban élnek tovább

2021. július 30. 10:53

A Nyugat hanyatlása tény, értékei és eszméi azonban nem vesztek el, csak más országokban kell keresni őket.

2021. július 30. 10:53
null

John Gray filozófus a New Statesman portálon megjelent cikkében arról ír, hogy a Nyugat hanyatlása egészen pontosan 1989-ben kezdődött. A kommunizmus feletti győzelmet követően

a politikai elit elveszítette kapcsolatát a valósággal,

majd megpróbálta saját képmására alakítani a bolygót. A demokráciaexport ugyanakkor hamar csődöt mondott, hatására a nyugati államok súlya soha nem látott mélységbe zuhant. A Nyugat ugyanis hiába próbálta erősíteni geopolitikai szerepet, a közel-keleti céltalan intervenciók egyértelműen jelzik, hogy téves stratégiát követett Európa és Amerika. 

Az Egyesült Államok hiába indította meg az iraki beavatkozást 2003-ban, mára az országban Iráné a vezető szerep. Az afganisztáni jelenlét is hasonló sora jutott, az országban az amerikai katonák kivonulásával a politika színterét a tálibok veszik át. De említhetjük a szír polgárháborút vagy a líbiai eseményeket is. Mindkét országban sikertelen volt a nyugati beavatkozás: Szíriában ma is Bassár el-Aszad kormányoz, méghozzá megkerülhetetlen orosz befolyással, míg Líbiában az embercsempészek kiskirályként uralkodnak. 

A Nyugat hanyatlása tovább gyorsult az elmúlt hónapokban:

Joe Biden találkozása Vladimir Putyinnal az orosz elnök érdekeinek kiszolgálásával zárult, az Északi-Áramlat-2 megépítésével az USA elfogadta az orosz befolyás növekedését Európában, és Amerika az orosz érdekszférában magára hagyta Ukrajnát, Lengyelországot és a Baltikumot is. Az új gázvezeték megépítésére az Egyesült Államok azért bólintott rá, mert a Kínával való rivalizálása miatt szüksége van Németország támogatására. Németország azonban valószínűleg nem fogja feláldozni a kínai gazdasági kapcsolatait a transzatlanti szövetség oltárán, hiszen Kína a németek legnagyobb export piaca. 

A Nyugat súlyvesztése kulturális szempontból is tetten érhető.

Mindez – a szerző szavaival élve – a hiperliberalizmusnak köszönhető, amely gyökeret vert a felsőoktatásban és saját értékei ellen fordította az egész nyugati civilizációt. A hiperliberalizmus egyik alapvető tulajdonsága, hogy nem lehet vita tárgya: egy olyan álláspontról van szó, amit vagy elfogad az ember, vagy elfogadtatják vele. E mentalitást sokan a jobboldalon a kommunizmushoz hasonlítják, ugyanakkor egy alapvető különbség mégis van a kettő között.

A kommunizmusban a szabad véleménynyilvánítást először „felülről” nyomták el, a hiperliberalizmus mozgatórugója viszont a folytonos öncenzúrában rejlik. 

Mindez nem jelenti azt, hogy a nyugati eszme végleg kudarcot vallott volna. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a nyugati értékeket ma már nem Európában vagy az Egyesült Államokban, hanem Kínában és Oroszországban kell keresni. A Nyugat két legnagyobb riválisát ugyanis alapvetően a nyugati politikai gondolkodásra visszavezethető értékek uralják.

Kínában Hszi Csin-ping a két világháború közötti európai nacionalista gondolkodást ültette át hazájában,

ami többek között annak az eredménye, hogy Kína meritokratikus értelmisége nagy hangsúlyt fektet a nyugati filozófia és politikai gondolkodás megismerésére, oktatására. Emiatt nem meglepő, hogy a kínai politikai elit Carl Schmitt munkásságából merített a modern kínai nacionalizmus meghatározásakor. Vlagyimir Putyin pedig visszanyúlt a leninista módszerekhez annak érdekében, hogy újból globális hatalommá emelje országát. Lenin a bolsevik forradalmat az európai felvilágosodásban gyökeredző jakobinizmus hagyományaira akarta építeni. Mivel Oroszország a szovjet rendszer intézményeit továbbvitte a XXI. századba, velük jött az európai politikai gondolkodásra hivatkozó leninizmus „puhább” verziója is. 

John Gray végül hozzáteszi, mindez azt jelenti, hogy míg

a nyugati liberalizmus súlytalansága miatt a múlté lett,

az illiberális nyugati eszmék a jövőbe mutatnak. A Nyugatot a saját zsarnokai tartják rettegésben, miközben a politikai elit egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal a paradox helyzettel, hogy az a világ, amit elképzeltek maguknak, mára elérhetetlenné vált.  

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás

Összesen 55 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Box Hill
2021. szeptember 06. 19:46
A nyugat tanult a kommunizmustól: „A kommunista társadalmak tanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy a kommunista propaganda célja nem a tájékoztatás vagy a meggyőzés volt, hanem a megalázás. Ezért minél kevésbé felelt meg a valóságnak, annál jobb volt. Amikor az embereket arra kényszerítik, hogy csendben elviseljék a legnyilvánvalóbb hazugságokat, vagy ami rosszabb, hogy maguk is a hazugságok ismétlésére vannak kényszerítve, akkor egyszer és mindenkorra elveszítik érzéküket a becsületességhez. A nyilvánvaló hazugságok jóváhagyása arra vezet, hogy az ember maga is a gonosz részévé válik. Az ember bármivel szemben való ellenállása ezáltal gyengül, sőt tönkremegy. Egy társadalmat, mely becsületileg kiherélt hazugokból áll könnyű irányítani.” (Theodore Dalrymple, angol pszichiáter, író, gondolkodó, FrontPageMagazine.com, 2005. augusztus 31.)
popzene
2021. szeptember 06. 16:42
A Párt jelszava is a duplagondol jegyében született: A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő.
amaurote
2021. szeptember 06. 16:42
na jó de ettől még ti álkeresztény farizeusok vagytok, akik a pokolban végzitek, ha meg nem tértek...
matykox
2021. augusztus 10. 14:04
Világos, hogy ez a Gray embernek fogalma sincs a komcsi valóságról: "A kommunizmusban a szabad véleménynyilvánítást először „felülről” nyomták el, a hiperliberalizmus mozgatórugója viszont a folytonos öncenzúrában rejlik." Semi kiülönbség a kettő közt, ez itt fent csak egy önáltatás! Hogy ne kelljen szembenézni a valósággal: EZEK UGYANAZOK!! Nem kicsit, teljesen.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!