Az elmúlt két hónap EU-szerte a blokk jövőjéről szóló konferencia által gerjesztett hullámokról szólt. Különféle értelmezések láttak napvilágot,

Június második felében a magyar pártok is előálltak javaslatukkal az Országgyűlésben. A labdát a Fidesz-KDNP dobta fel, néhány nappal később pedig a Demokratikus Koalíció politikusai is előálltak a saját javaslatukkal. Elfogadása esetén a magyar kormány e sorvezető mentén politizál majd az EU jövőjéről zajló diskurzusban.

„Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról” című iromány tizenkét pontja emellett recept, amelyet, ha az EU kivált, nemhogy visszatalálhat az elhagyott ösvényre, de a régóta magára várató szintlépést is végrehajthatja. Nem a föderális Európa víziójáról van ugyanakkor szó – annak élhetőbb alternatívái is léteznek. A Fidesz-KDNP irományának tizenkét pontja egyúttal tizenkét problémafelvetés is. Alább kiderül, hogy miért.

„A Szerződésekből törölni kell az „egyre szorosabb egység” célkitűzését. Az integráció nem öncél, hanem eszköz: nemzeti szabadságunk kiteljesedésének eszköze.”

Az „Európa népei közötti egyre szorosabb egység” egy

Egyfajta üzemanyag, amely nélkül az európai föderális szuperállam felemelkedése a tagállami szuverenitás egyidejű leépülésével nem, vagy sokkal nehezebben indokolhatóan valósulhatna meg.

Megjegyzésképpen: Emmanuel Macron francia elnök nagy bánatára, aki az Európai Unió jövőjéről szóló konferencia záróeseményén beszédét azzal zárta, hogy mindenkinek egy „szuverén, egyesült, demokratikus és ambiciózus Európára van szüksége."

Az elképzelés már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó római szerződés preambulumában is megjelenik. Az 1950-es évek óta velünk él. Ennek megfelelően az 1957-es római szerződés Európa szorosabb politikai egységesítésének irányába tett első lépésnek is tekinthető.

Az első lépést továbbiak követték, ma pedig ott tartunk, hogy

Ez így szól: „E szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.”

Ez a gondolat az EU másik fő szerződésének szövegében, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben is megjelenik. 

Mítosz és valóság

Az Európai Unió működését elemző jogirodalomban egyesek az „egyre szorosabb egység” célkitűzését egyfajta mítosznak tekintik. Ezzel arra utalnak, hogy amiatt, mert az „egyre szorosabb egység” a szerződések jogi kötőerővel rendelkező részeiben is megjelenik,

Eszerint a mítosz szerint az egyre szorosabb egység elképzelése tehát egy szükségszerű folyamat, amelybe a csatlakozáskor minden tagállam beleegyezett. A mítoszhoz valóság is párosul, ráadásul az „egyre szorosabb egység” tételéhez képest mindössze néhány bekezdéssel „lejjebb”. Az Európai Unióról szóló szerződés szerint ugyanis

Ezen felül rögzítik azt is, hogy az EU szervei kizárólag a tagállamok által rájuk ruházott hatáskörök határain belül járnak el.

Párhuzamos valóságértelmezések…

Jól látható tehát, hogy „az Európa népei közötti egyre szorosabb egységről” szóló rendelkezés ideális esetben nem önmagában értelmezendő, hanem azokkal a feltételekkel együtt, amelyeket a tagállamok az uniós projekt féken tartása érdekében beépítettek. 

Mégis, az Európai Unióban mintha párhuzamos valóságok működnének, s e valóságok közül mintha csak az Európai Tanács venné figyelembe azt, hogy

Ehhez képest az Európai Parlament magát valódi népképviseleti szervnek tekinti, pedig – legalábbis jelenlegi formájában – nem az. Vágyvezérelt hangulatú június közepi határozatában pedig sürgősség mellett kérte az Európai Unió vezetőitől egy úgy nevezett Európai Konvent (European Convention) összehívását. Ennek célja pedig annak a konszenzusos döntéshozatalnak a kivezetése lenne, amely egyébként az Európai Tanácsot sikeres szervvé, az Európai Uniót pedig sikeres békeprojektté teszi.

Az elmúlt évek során egyre karakteresebben politizáló Európai Bizottság tevékenységéből pedig úgy tűnik, mintha a testület kizárólag erre a szerződési rendelkezésre alapozná „a szerződések őre”-szerepet.

Az Európai Bíróság az integráció motorja – turbó fokozatban

A matematikából ismert az a tétel, miszerint „a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást”. Az Európai Bíróság-Európai Bizottság-tandem magatartása erre rácáfolni látszik.

Az európai integráció évtizedeinek egyik tanulsága, hogy

Az Európai Bizottság hű szövetségese az Európai Bíróság. Utóbbi joggyakorlata pedig precedensekre épül: némi túlzással Európa minden egyes ítélettel egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a folyamat az Európai Egyesült Államok megszületésében csúcsosodjon ki. Ráadásul, a testület immár egyfajta alkotmánybírósági szerepkört is felvállal, vagyis olyan kérdésekben is állást foglal, amely a tagállamok alkotmányos identitására tartozna. 

Néhány elgondolkodtató idézet:

„Az Európai Unió Bírósága már egy jó ideje inkább aposztrofálható az Európai Bizottság "gumibélyegzőjeként" (sic!), mint független bíróságként – köszönhetően részben a jogirodalomban is ismert vissza-visszatérő személyi összeférhetetlenségnek, vagy ha úgy tetszik, forgóajtó-effektusnak”

- Gaëtan Cliquennois a Precedensnek 2021. januárjában.

„Ha az a kérdés merül fel, hogy politikai bíráskodást folytat-e, véleményem szerint a fórum igenis tekinthető politikai testületnek. Nagyon nagy figyelmet fordít ugyanis az európai integrációra, miközben az „egyre szorosabb Unió” koncepcióját meglehetősen célirányosan, teleologikusan veszi figyelembe. Azt gondolom, hogy az Európai Bíróság az integráció motorjaként tekint magára. Úgy vélem továbbá, hogy a fórum tevékenységét szemlélve úgy tűnhet, hogy az Európai Bíróság olykor eltávolodik a jogszabályi szövegtől az integráció előmozdítása érdekében.”

– Paul Yowell, a Precedensnek 2022. áprilisában.

"Magyarország és Lengyelország esetében Luxemburgot eszközként használják arra, hogy politikai nyomást gyakoroljanak ezekre a tagállamokra."

– Grégor Puppinck a Precedensnek 2021. decemberében.

„Soha nem sajnálkozunk azon, ha egy ügy nem kerül elénk. Ha azonban új ügyet iktatunk, a bíróságnak döntenie kell. Aki pedig nem bírja a forróságot, ne lépjen a konyhába.”

– Koen Lenaerts, az Európai Bíróság elnöke a POLITICO-nak 2021. decemberében.

Kép: Ludovic MARIN / AFP / POOL