Igenis lehet állást találni, ha valaki beleteszi az energiát – a Profession.hu ügyvezetője a Makronómnak

Tegyük fel, hogy öt évet dolgoztam pincérként és hirtelen jött a világjárvány. Teljesen felkészületlenül ért, hogy elveszítettem az állásomat. Milyen lépéseket ajánlott most megtennem?

Ebben az egész helyzetben talán az a legnehezebb, hogy az emberek jelentős része nincs berendezkedve arra, hogy átvészeljen egy ilyen időszakot. Azt hiszem, hogy itt a legsürgetőbb probléma az, hogy anyagi nyomás alá kerül. Ezt nagyon befolyásolja az, ha valakinek van néhány hónapra elegendő pénze, mert akkor teljesen máshogy áll a kérdéshez, mint az, akinek semmi megtakarítása nincs. Más a helyzete annak, aki albérletben lakik, és annak, akinek saját ingatlana van.

A legfontosabb, hogy túl kell lendülni azon, hogy az ember elveszíti a munkáját, ami egy trauma. De ezt néhány óra alatt próbáljuk meg letudni! Minél előbb bele kell vágni abba, hogy az ember rááll egy aktív álláskereső üzemmódra! Ugyanis nagyon gyakran találkoztam az évek során azzal a hibával, hogy valaki alábecsülte azon időszak hosszát, amely alatt állást fog találni, és ezáltal húzott magára később olyan problémákat, amikre nem is gondolt. Egy-két hétig csak kódorgott a világban, opciókon gondolkodott. Sajnos ez úgy néz ki,

és az álláskeresést gyakorlatilag úgy kell felfogni, mint egy teljes munkaidős tevékenységet.

Hol kezdjük az álláskeresést?

A ma Magyarországon fellelhető állások nagyon jelentős része megtalálható az interneten. Budapesti viszonylatban az állások 98 százaléka. Amit ilyenkor kell tenni, hogy elkezdünk ezekre gőzerővel jelentkezni. Apró előfeltétel, hogy az ember írjon magáról egy jó minőségű életrajzot. Erre vannak nagyon jó megoldások, aki a profession.hu-ra feljön, ott talál egy életrajzkészítőt. Egyszer megcsinálja az ember, és azt bármikor lehet használni.

Majd el kell kezdeni jelentkezni állásokra. Figyelni kell azt, hogy milyen új lehetőségek jelennek meg.

Egészen addig, ameddig nincs meg egy aláírt szerződés és egy rögzített belépési dátum egy új helyre, addig ezt a felfokozott állapotot érdemes fenntartani. Inkább legyen az, hogy az ember már egy aláírt új szerződéssel még egy hetet otthon pihenhet nyugodtan, mintsem az, hogy 2 hetet elveszít azzal, hogy nem veszi komolyan a szituációt és utána sokkal nagyobb stresszbe kerül, mondjuk anyagi tényezők miatt. 

Milyen támogatások léteznek a munkájukat elvesztő emberek számára?

Regisztrálhat az ember a munkaügyi központokban is, ők is adnak szakmai támogatást. Vannak bevett formátumai a munkanélküli támogatásoknak. Munkanélküli segélyért lehet folyamodni, regisztrált álláskeresőként ingyenesen utazhat az ember például Budapestre.

olyan állami támogatások, amelyek azokat fogják támogatni, akik most veszítették el a munkájukat.

De én inkább azt tanácsolom, hogy ne arra apelláljon az ember, hogy a segélyek hogyan segítenek, inkább arra, hogyan találjon új munkát. Ráadásul most egy olyan helyzet van, amikor egy picit ki kell lépni a meglévő keretek közül. Ha maradunk ennél a példánál, hogy pincérként veszítettem el az állásomat, akkor lehet, hogy nem tudok felszolgálói munkában gondolkodni, mert a vendéglátóhelyek nagy része be van zárva.

De elmehetek futárnak dolgozni, vagy élelmiszerkereskedelmi lánchoz, online áruházakhoz, amelyek nagyon komolyan toboroznak a mai napig.

adott esetben ne csak abban a szakmában, amit ő csinál, hanem meg tudja győzni a munkaadókat, hogy más munkát is sikerrel tud majd végezni. A legtöbb emberben megvan ez a képesség, hogy így változzon.

A profession.hu a saját kutatásában megállapította, hogy a jogi (+36%) és a mezőgazdasági  (+175%) kategóriákban jelentősen több álláshirdetést adtak fel a cégek a válságban. Mi lehet ennek az oka?

Mi mindig azt vizsgáljuk, hogy az álláspiacon mi történik az előző évvel való összehasonlításban. Szerintem ennek most az lehet az oka, hogy talán a jogi munkák más álláskategóriákhoz képest nem sérültek annyira. Egyszer nekem egy ügyvéd barátom azt mondta, hogy a jogászoknak a legrosszabb az az, ha stagnál egy gazdasági környezet, mert

Lehet, hogy a jogi kategóriát nem ütötte meg annyira a válság, hiszen lehet otthonról dolgozni, az otthoni irodákból. Nem feltétlenül kötődik a szakma mondjuk ellátási lánchoz.

A mezőgazdaságnak pedig van egyfajta szezonalitása és tudjuk, hogy mind Magyarországon, mind Nyugat-Európában keresnek dolgozókat, akik tudnának menni.

Hány üres álláshelyről lehet szó?

Ezt azért nagyon korai megmondani, mert annyira sok minden történt az elmúlt két hétben, hogy erre még nincsenek megbízható adatok. Mi olyan eszközöket fejlesztünk a cégnél, amelyekkel tudjuk segíteni az álláskeresőket. Például, hogy nem kell neki feljönni minden nap az oldalunkra, és nézegetni az állásokat, hanem

és akkor csak ezt az e-mailt kell átolvasnia. Ha elfelejtett volna befejezni egy jelentkezést, akkor pedig felhívjuk a figyelmét, hogy csinálja meg.

A hírlevél típusú szolgáltatásokra nálunk naponta körülbelül ezer fő szokott feliratkozni, ez egy átlagos nap. Amit látunk az elmúlt időszakban, hogy három-négyszeresre nőtt a szám,

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők el is veszítették a munkájukat, de mindenképpen megnőtt az érdeklődésük, ami szerintem vagy azt jelenti, hogy konkrétan állást keresnek, vagy pedig azt, hogy egy növekvő bizonytalanság veszi őket körbe és emiatt elkezdtek érdeklődni, ha megszűnne az álláshelyük, akkor milyen opcióik vannak. 

A honlapjukon azt írják, hogy a frontvonalban harcoló egészségügyi dolgozókat is támogatják.

Mint minden felelős vállalkozás, megpróbáltunk abban gondolkodni, hogy hogyan tudnánk segíteni ebben a helyzetben, és alapvetően három területet tudtunk azonosítani.

Az egyik az az, hogy az egészségügyben dolgozók toborzásában szerettünk volna segíteni. Ezért bármilyen olyan állást ingyenesen jelenítünk meg, ami akár az egészségügyet, akár ezt az új élethelyzetet más oldalról, a digitális oktatás vagy a távoktatás oldaláról tudja támogatni.

Nagyon sok lehetőség futott be hozzánk, egészségügyi területről, kórházakból, az önkéntes csapatoktól, akik éppen iskolákat és tanárokat akarnak segíteni. De szociális intézmény is jelentkezett nálunk, akinek szociális munkásra volt azonnal szüksége. Én örülök, hogy tudtunk segíteni, és ezt fogjuk is tenni továbbra is, ez a felajánlásunk áll.

A másik, hogy támogatást nyújtunk a cégeknek és a munkavállalóknak, hogy hogyan álljanak át a home office működésre. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy digitális vállalkozásként nekünk

és azóta már 15 napja gond nélkül megy a vállalatunk.

De nem minden cég van olyan üzleti környezetben, ahol ezt meg lehet könnyen csinálni, és különböző olyan edukációs anyagokat, videókat, és cikkeket gyártottunk, ahol cégeknek segítünk abban, hogy hogyan vezessék be mondjuk a távmunkát, hogyan vegyenek fel embereket akkor, amikor nem lehet személyesen találkozni, illetve munkavállalóknak is segítettünk ebben, ha otthonról mondjuk konferenciahívásokat kell indítani, akkor milyen online felületeken lehet ezt, mire kell itt figyelni.

Tehát az első volt az egészségügyi dolgozók megtalálása, a másik a digitális home office támogatása, a harmadik pedig talán a legfontosabb, hogy minél több munkáját elveszített embernek segítünk. Indítottunk is egy új kampányt, aminek azt a nevet adtuk, hogy Mentőöv kampány, ahol azokat a munkavállalókat keressük kifejezetten, akik most veszítették el a munkájukat, és látjuk azt, hogy mik azok az állások, amelyek nagyon pörögnek jelen állapotban is, ahol sok igény van. Futár, élelmiszerláncok személyzete, különböző raktározó cégek állásai.

Őket kapcsoljuk össze, és nagyon sikeres a kezdeményezés, mert

akiknek már napi szinten juttatjuk el ezeket az állásajánlatokat. Futárból most például sosem elég.

Mely cégeknek a legnehezebb átállni a távmunkára? 

Jellemzően azoknak a cégeknek a legnehezebb, ahol olyan tevékenység, mondjuk gyártás, vagy olyan szolgáltatás történik, ami nagyon helyhez kötött. Tehát bármilyen tanácsadást is adnánk egy cégnek, ahol esztergagépekkel gyártanak valamit, ott nem tudnak home office-ba váltani. Vannak szektorok, ahol inkább vicces ezt az egészet megpróbálni, ilyen az építőipar.

Az elmúlt években a cégek nem feltétlenül fordítottak kellő figyelmet erre. Ahhoz, hogy én át tudjak kapcsolni home office működésbe, annak egyrészt van egy jogi aspektusa, mindenféle előírások vannak, amelyeknek meg kell felelni.

A második a technológiai szempont. Olyan eszközöket kell nyújtani a munkavállalóinknak, amiről tudnak dolgozni. Számítógép helyett laptopot, mobiltelefont és így tovább.

Ez nem egy egyszerű dolog, és ráadásul nagyon költséges is.

A harmadik szempont az, hogy van egy biztonsági oldala a home office-nak, hogy a belső cégnél használt hálózatokat, rendszereket kell elérni, biztosítva az emberek közötti kommunikációt. Ezt fel kell építeni és általában elég költséges dolog, kell hozzá megfelelő szaktudás.

Van cég, amely arra rendezkedett be, hogy a kollégák látják egymást, hogy mit csinálnak, a főnök látja a beosztottat, tudja kontrollálni, hogy mikor kezd el dolgozni. És ha ez nincs kitalálva, szabályozva, akkor ez a termelékenység romlásához tud vezetni.

Mire kell figyelni az otthoni munkára való átálláskor?

Azt látom, hogy azok a cégek, ahol gyorsan kellett átállni, azzal voltak elfoglalva, hogy egyrészt beszerezzenek rengeteg eszközt, amit fel kellett telepíteni, és meg kellett tanítani a kollégákat, hogy hogyan használják ezeket.

Másrészt, ki kellett alakítani a működési kereteket, és jogi kereteket: hánykor kezdődik a munkaidő, mi a hivatalos csatorna, jár vagy nem jár ebédidő, a juttatásokkal mi a helyzet.

Harmadrészt, fel kellett építeni a biztonságot. Most nagyon sok olyan informatikai visszaélés előtérbe került például, ami a vírushoz köthető szolgáltatásokat kínált.

Negyedrészt, át kellett állítani az embereket, hogy a cégek hatékonysága ne sérüljön, akkor is tudjanak jól dolgozni, ha nem ül a főnök mögöttük, ha nincsenek, vagy nem úgy vannak számonkérve. Szerencsétlenebb esetben nagyon sok magyar család esett át azon, hogy egyszerre kellett a szülőknek megtanulni a home office működését, és közben a gyerekek is áttértek egyik hétről a másikra a teljesen analóg oktatásból egy digitális oktatási platformra. Nagy kihívások voltak sok magyar családnál az elmúlt hetekben.

Lehet, hogy a gyerekek otthonról zajló oktatása, tanulása csökkenti a szülők hatékonyságát a munkában?

Nagyon nagy mértékben. Azt látom, hogy a legjobb szándék ellenére az oktatás átállítása ennyire rövid idő alatt egy borzasztó nagy lépés. Abba gondoljunk bele, hogy a legtöbb általános oktatási intézményben a digitalizáció inkább csak nyomokban volt jelen, és a fizikai jelenlét, az együtt töltött idő egy tanteremben volt a meghatározó. 

Nekem is két iskoláskorú gyerekem van. A tanárok legjobb szándékának ellenére azért nagyon sok olyan buktató volt, amit meg kellett ugrani. Kezdve azzal, hogy nem minden gyereknek volt olyan eszköze, amin tudta volna a tanórákat követni. Különböző szoftvereket kezdtek el használni, különböző iskolák, különböző tanárok, különböző gyerekek. Az első egy hét az arról szólt, hogy a szülők segítettek a gyerekeknek beállítani a hozzáféréseket, a fájlokat, ilyeneket.

Közben a gyerekeknek az a faktor, amit leginkább tudnak szeretni az iskolában, az osztálytársakkal együtt töltött idő, a szünetek, a hülyéskedés, az udvaron töltött idő, az elveszett. Én azt látom, hogy

Biztos fog ez javulni, tehát lesz ennek egy beállása, de ez most egy borzasztó rövid idő alatt történt, nagyon jelentős változás volt.

Ezen lehet segíteni?

Be fog ez állni valamilyen szinten. Amikor kialakulnak a folyamatok, amikor mindenki megtanulja, hogy kell ezeket működtetni, az mindenképpen segít. Függ attól, hogy milyen korú gyerekekről van szó az iskolában.

Sajnos úgy néz ki, lesz időnk ezt megtapasztalni, mert elhúzódóbb jelenségről van szó. Biztos, hogy lesz ebben valamiféle normalizálódás, de ettől függetlenül az, hogy a gyerek otthon van, és nem megy iskolába, a szülőnek kell felügyelnie, a szülőnek kell a gyereket megetetnie, mert nincs iskolai étkeztetés, és arról is gondoskodni kell, hogy legyen otthon ennivaló; ezek azért nagyon komoly terhek, és minden családnak most elképesztő szervezettséggel kell működnie.

Honnan tudja mondjuk egy cégvezető, hogy az alkalmazottja tényleg dolgozik munkaidőben, és nem Netflixet néz?

A bizalmi faktor mindenképpen kell, hogy valamilyen szinten létezzen. De azért a technológia lehetővé teszi azt, hogy lehet ezt ellenőrizni. Vannak erre specializált ellenőrző szoftverek is, amik adott esetben a munkavállaló számítógépének a monitorjáról bizonyos rendszerességgel készítenek egy felvételt, és ebből lehet látni, de nem ez az elterjedt.

Sokkal inkább elterjedt az, hogy a legtöbb munka azért valamilyen szinten mérhető valamiféle produktivitásban. Ha én fordítóként, vagy egy szolgáltatóközpontban, vagy értékesítőként dolgozok, mindig vannak olyan mérőszámok, amelyek mentén lehet értékelni egy tevékenységet. Persze biztos itt is vannak olyan munkák, ahol ez nehézkesebb, de azért ezeket meg lehet találni.

A vezetőknek is át kellett váltaniuk egy más üzemmódra.

Nagyon sok vezetőnek kellett változnia ezekben a hetekben. Míg korábban lehet, hogy átlagban a vezetői munkának 5-10 százaléka szólt a munkatársak mentális egészségéről és támogatásáról, most többszöröse, merthogy oldani kell azt a feszültséget, nehézséget, ami mindenkire nehezedik.

Valahogy egyszerre kell tudni távolból kontrollálni a dolgokat, hogy a munka tényleg haladjon előre, közben a munkatársaknak a lelkét egészségesen tartani.

Jó ötletnek tartja a dolgozókat ellenőrző eszközök használatát?

Személy szerint nem. De ez nagyon cégkultúrától függ. Van az a cégméret, ahol máshogy nem nagyon lehet ezt csinálni. Ha olyan szektorban dolgozik egy cég, ahol nagyon-nagyon kiélezett határidőkkel kell dolgozni, nagyon kemény versenyhelyzet van, tehát tud annyira feszes lenni egy üzlet, ahol nem fér bele az, hogy egy rugalmasság legyen a rendszerben.

Ilyen, ha valaki egy ügyfélszolgálatot csinál, ahol minden hívást meg kell tudni válaszolni, adott esetben erre kötelezettséget vállal a cég, és a hívások reggel 9-től este 5-ig jönnek be, és nagyon nagy számban kell kezelni. Ha az ember nem teszi meg, annak komoly következményei vannak, kellhet olyan ellenőrző mechanizmust beépíteni, ami biztosra megy, hogy itt minden kolléga mindent belead.

A home office a válság után sokkal elterjedtebb lesz?

Mindenképpen. Most jött egy helyzet, ahol kénytelen volt mindenki kipróbálni, hogy ez milyen. Saját kollégáimon is látom, hogy vannak olyanok, akik lehet, hogy korábban nem is gondolkodtak volna ebben az opcióban, de most realizálták, hogy vannak ennek is előnyei.

Lehet, hogy valaki korábban azt gondolta, hogy telefonon, meg videóhívásokban nem lehet hatékonyan működni, és most rájön, hogy mégis lehet.

Ez olyan lehetőség, mintha szmogriadó lenne, és akkor betiltanák az autók használatát, és mindenki elkezdene tömegközlekedni, majd rájönne az emberek egy része, hogy sokkal gyorsabban megy metróval, és átszokna arra. Egy ilyen krízis ad egy komoly lökést a változásoknak. Én abszolút reálisnak tartom azt, hogy nagyon sok cég fogja a home office lehetőségét kibővíteni. Ezzel is tudja optimalizálni az irodaterületet, amit ő bérel és üzemeltet. Sőt, valószínűleg a kollégák ezt kérni is fogják.

Kijelenthetjük, hogy a koronavírus forradalmasítja a munka világát?

Talán az egész munka világa nagy kifejezés, de az, hogy forradalmasítani fogja azt, hogy irodából dolgozunk, vagy home office-ból. Azt minden bizonnyal, hogy mi a munkavégzés helye.

A részmunkaidős foglalkoztatásban is látszik a növekvő tendencia?

Az atipikus foglalkoztatási formák, mint a home office vagy a távmunka, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás, jellemzően az elmúlt években azért tudtak teret nyerni maguknak, mert egy nagyon komoly harc volt a cégek között a munkavállalók kegyeiért.

Magyarul ma már annyira nehezen talál egy cég könyvelőt, mert annyira elvitt a piac minden könyvelőt, hogy kénytelen volt megfontolni, hogy 6 vagy 4 órában foglalkoztasson valakit. Nem ez volt az eredeti elképzelése, de mivel más megoldás nem működött, kénytelen volt.

Valószínűleg a jelen munkaerőpiaci helyzet ezt a tendenciát a munkaidő tekintetében lehet, hogy visszalassítja, mert

A cégek megint jobban pozícióba kerülnek majd, és jobban tudnak válogatni.

Vannak olyan állások, amelyek tipikusan a korona-válság miatt alakultak ki?

Az üzletfolytonossággal foglalkozó informatikai szakértők biztosan profitálnak most.

Valószínűleg hosszú távon egyébként az egész higiénia témakör nagyobb hangsúlyt fog kapni az emberek életében. És innentől kezdve azok a cégek, amelyek ezzel foglalkoznak, előre tudnak menni.

Illetve jelen állapotban most még nagyon sok cég kezdett el azon dolgozni, hogy ezt a jelen helyzetet megpróbálja valahogy megoldani. Akár úgy, hogy a termelését átalakította, lehet, hogy most elkezd maszkot gyártani. Vagy megint ebben a fertőtlenítés témakörben kezd el mozgolódni, vagy éppen olyan informatikai megoldást fejleszt, ami a járványnak a terjedését próbálja meg lemodellezni.

A legerősebb hatása az pont a home office és a távmunka elterjedése, és az ezzel együtt mozgó digitális változás miatt lehet, mert bizonyos létszám fölött elengedhetetlen lesz az informatikai biztonság kérdése.

A washingtoni munkaügyi minisztérium közölte, hogy 22 millió fölé nőtt az első alkalommal munkanélküli segélyt kérők száma az Egyesült Államokban egy hónap alatt a koronavírus kedvezőtlen gazdasági hatásainak következtében. Itthon várhatóan hány százezer ember veszítheti el a munkáját?

Nem merek becslést mondani, de ugyanaz a dolog történik a világban mindenhol. Mi egy nemzetközi cégnek vagyunk a része, és kapcsolatban állunk több európai országgal napi szinten. Mindenhol ugyanaz történt a világban.

Nagyon érdekes dolog, hogy

Ebből is látszik egyébként, hogy az iskoláknak a bezárása miatt a szülőknek haza kellett menni vigyázni a gyerekekre és megváltozott az élet, ez pedig hatással van a gazdaságra.

Amit most mindenki találgat, az az, hogy ez egyhullámos vagy kéthullámos jelenség lesz a gazdaságban. Sok ezer ember veszíti el a munkáját. Az első hullám, amit most lehet látni. Ma reggel voltam a Margit-szigeten futni és láttam, hogy mind a két szálloda, ami ott van a szigeten, be van zárva, máskor tele szokott lenni turistával. Ez a néhány száz ember most átmenetileg elveszítette a munkáját, szerencsés esetben csak átmenetileg.

Utána jöhet a második hulláma egy ilyen válsághelyzetnek, ami abból fakadhat, hogy ha a cégek tönkremennek, ha csökken a fogyasztás, az embereknek nincs pénzük szolgáltatásokat igénybe venni, akkor ez okoz további munkahelyveszteséget. Ma reggel hallgattam egy nagyon érdekes cikket, amiben azt fejtegették, hogy Kínában már a cégeknek a gyártókapacitása visszaállt arra a szintre, ami a vírus kirobbanása előtt volt, már 80 százalék körül van.

Viszont mi történt? Most szembesültek azzal a vállalatok, hogy nincs megrendelés, hiszen az európai, és az amerikai vevők most azzal vannak elfoglalva, hogyan éljék túl ezt a vírushelyzetet. Innentől kezdve, mivel nincs megrendelésük, bár be tudnának indulni az üzemek, nincs okuk rá.

És akkor itt van a következő helyzet, hogy vajon lesz-e szükségük munkavállalókra?

Nagyon sok függ attól, hogy az egyes kormányzati szereplők hogyan tudják gyorsan támogatni a cégeket abban, hogy megőrizzék a munkahelyeket, mert ezt most nem lehet megoldani máshogy, mint jelentős állami beavatkozás nélkül.

Ha már az állami beavatkozásnál tartunk, akkor mit tegyen a kormány? Milyen támogatást adjon? A cégeket vagy a dolgozókat segítse közvetlenül?

Azt hiszem ez egy filozófiai kérdés, és én nem hiszem, hogy elég tájékozott vagyok ahhoz, hogy ebben alaposan állást foglaljak. Én követem azt, hogy mi történik a környező országokban, és hogy ki hogyan kíván segíteni. Biztos van az intézkedéseknek egy olyan része, ami a piac megnyugtatásáról szól, és vannak olyanok, amelyek hosszú távon hatnak.

mert ha vannak munkahelyek, az hozza a fogyasztást magával, az sokat tud segíteni.

Vannak országok, ahol a munkavállalók kapnak pénzeket, más országokban adott esetben a fizetéseknek egy részét vállalta át az állam, vagy járulékmentességet adott. Azt hiszem, hogy itt nem feltétlenül a kinek adom a pénzt kérdése a lényeges, hanem hogy milyen lehetőségei vannak az államnak, mennyire mélyen tud a zsebébe nyúlni és ezt mennyire gyorsan tudja megtenni. Talán ez az, ami a leginkább tudja segíteni a gazdaságot.

Vannak, akik a feltétel nélküli alapjövedelemben hisznek, és vannak, akik a munkahelyteremtésben. Ön melyik oldalon áll?

hogy őrizzük meg a munkahelyeket, de valószínűleg könyveket lehetne írni erről a témáról.

Ha sikerül tényleg megőrizni a munkahelyeket, az egy jó, és egészséges működést tud hozni. Azért nehéz ez, mert ha megszűnnek munkahelyek, adott esetben cégek tudnak elvándorolni, iparágak alakulhatnak át teljesen, utána nehéz átképezni a munkavállalókat is. Tehát a folytonosság biztosítása lehet most egy jó irány. 

Hogy reagálnak most a cégek a válságra? Igyekeznek megőrizni a munkaerőt?

A cégek az első néhány napban és hétben azzal voltak elfoglalva, hogy biztosítsák a működés folyamatosságát. Nagyon sok cég számára ez komoly kihívást jelentett. És aztán annak függvényében, hogy hogyan érintette az ő szektorukat, mentek tovább. Az elmúlt hetekben több mint négyezer céggel beszéltünk és vettük fel kapcsolatot, munkatárs keresés-toborzás kapcsán, és azt az információt kaptuk vissza, hogy

Tehát 70 százalék igen és itt különböző súlyosságokról van szó. Onnantól kezdve, hogy kicsit most visszafogja a költségeit, odáig, hogy csődbe megy. Szerencsére ez a csőd azért nagyon kicsi rész, de az, hogy 100 cégből 70-et érint bevételi oldalról, ez nagyon komoly dolog. Egy olyan cég, amely áruházakat üzemeltet és nem lehet bemenni, vagy egy olyan fogorvosi rendelő, ahova nem lehet bejárni és szolgáltatást igénybe venni, nagyon nehéz döntés elé állítja a tulajdonost.

Mert a tulajdonosnak el kell gondolni azt, hogy ő tudja-e finanszírozni néhány hónapon keresztül a munkaerőt, ami egy borzasztó drága dolog.

és nagyon rövid idő alatt juthat el egy cégtulajdonos ahhoz a döntési ponthoz, amikor meg kell kérdezni, hogy most akkor elkezdi a saját zsebéből fizetni a cégnek a működését, nem tudni, hogy mennyi ideig, vagy azt mondja, hogy elküldi a munkavállalókat.

Én azt látom, hogy törekszik mindenki arra, hogy megtartsa az embereket, valaki meg tudja ezt tenni jobban. Valaki csak azt tudja mondani, hogy sajnálatos módon el kell küldenem az embereket, de amint tudom, visszaveszem őket. Ami nehezen kézzelfogható ígéret.

Akik most nem találnak munkát és otthon vannak, képezzék át magukat?

Ez egy nehéz kérdés, mert mit értünk azalatt, hogy átképzés? Ha valaki eddig végzett egy bizonyos munkafolyamatot és egy 10-20 százalékot kell ebből elmozdulnia, mert annyiból más lesz a munkája, ezt meg tudja csinálni képzés nélkül, ezt a cégtől meg fogja kapni.

Ha arról beszélünk, hogy valakinek C-kategóriás jogosítványa volt és átképzi magát profi sofőrré, hogy tudjon szállítmányozásban dolgozni, az sok-sok pénz kérdése. Az elmúlt években voltak olyan cégek, akik ezt bevállalták, ha ilyen van, az egy jó lehetőség. A BKV-nál is az volt, hogy elmehet az ember buszvezetőnek és a cég állja a képzést.

Általában az emberek ezt saját zsebből nehezebben tudják megtenni, és ha belegondolunk, ez nagyon érthető. Ha valaki elveszíti a munkáját és anyagi stressz alatt áll, akkor akár csak néhány tízezer forintot is be kell fektetnie egy képzésbe, hogy átképezze magát, akkor az egy rizikó, hiszen nem feltétlenül garantált az, hogy ő fog munkát találni. Vannak üdítő kivételek, mert vannak olyan képzőintézmények már, akik mondjuk informatika terület irányába segítenek képzésben, és azt mondják, hogy bárkiből tudnak programozót faragni. Jól működnek, mert itt garantálják azt, hogy lesz is álláshely, de itt egy szűk szegmensről beszélünk.

Elméletileg ilyenkor az alap logika az azt diktálná, hogy többen fordulnak képzések felé, de a másik oldalról a magánszemélyeknek általában korlátozottabbak a forrásaik, nincs pénzük arra, hogy képezzék magukat, ezért pont általában ők nem jelennek meg.

Mennyi idő most átlagosan munkát találni?

Attól függ, milyen területen dolgozik valaki és honnan jön. Azzal tervezzen mindenki, hogy eltarthat két hónapig is és erre kell berendezkedni lélekben. Az nagyon jó hír, ha ennél hamarabb sikerül, de inkább készüljön az ember a rosszabbra és a hosszabbra, mintsem fordítva.

Nagyon függ attól, hogy milyen területen dolgozik az ember. Ha mondjuk egy vidéki városban vagyok, ahol van egy gyár, aki most elbocsátott többszáz embert és pontosan többszáz olyan ember került a munkaerőpiacra, aki ugyanazt tudja, amit én, akkor sokkal nehezebbek az elhelyezkedési esélyeim, mint ha valami olyat tudok, amiből nincs kínálat.

Pont ezért is fontos az, hogy próbáljunk meg picit tágabban értelmezetten gondolkodni. Lehet, hogy valaki eddig egy összeszerelő üzemben dolgozott a szalag mellett, de ez nem azt jelenti, hogy neki a jövőben is ezt kell csinálnia.

Az első kérdésben említettem a pincérünk példáját. Most munkát keres aktívan, de még egyelőre nem talál. Mit csináljon otthon, a szabadidejében? 

Ha megcsinálta tényleg az álláskeresési kötelezőket, megnézte az összes álláslehetőséget, mindenhova küldött jelentkezést, azokra a helyekre, ami különösen tetszett neki még oda is telefonált és megerősítette a cég felé, hogy ő nagyon érdeklődik és nagyon szeretne menni, és nagyon lelkes, azaz tényleg mindent beleadott, akkor szerintem utána kapcsoljon ki amennyire lehet.

Próbálja meg ezt a helyzetet normálisan kezelni. 

Ha bejön egy vállalathoz valaki, az legyen egy kiegyensúlyozott, magabiztosságot, határozottságot sugárzó valaki, mintsem valaki, akit nagyon gyötör a stressz. Sajnos ez egy ilyen dolog.

Amíg most beszéltünk én kaptam három olyan e-mailt a saját szolgáltatásunktól, amire én is fel vagyok iratkozva, hogy 15-20 állást ajánlottak mindegyik emailben.

Az online-nak ez a szépsége, ha valaki akár éjfélkor is felrak egy álláshirdetést, én akkor arról azonnal kapok értesítést a mobilomon és tudok is rá jelentkezni.

Ezzel nagyon jól lehet foglalkozni és nem is azt mondom, hogy az egész napot érdemes vele kitölteni de érdemes ezt felfogni úgy, mint egy főtevékenységet, aztán utána lehet lazítani, amikor már megvan az állás. 

Tehát ha elveszítettük a munkánkat, akkor a proaktív viselkedés visz minket előre?

Abszolút.

és hogy milyen lehetőségei vannak, így egyszerűen időt veszít. És ha időt veszít, akkor jellemzően előbb-utóbb önmagát helyezi nyomás alá, mert elfogy a pénze, összeomlik az alkupozíciója és csak stresszesebb lesz.

Mi az alapoktól nyújtunk támogatást, ha valaki ma elvesztette a munkáját, mi megfogjuk a kezét és végigvezetjük azon, hogy miként érdemes állást keresni, hogyan írjon meg egy életrajzot, mit jelent az, ha a bérigényét megkérdezik, hogyan menjen el egy interjúra, mit csináljon akkor, ha nem jeleztek neki már egy hete, de tetszik az állás.

Rengeteg tartalom van, nekünk nyolcezer cikkünk született az elmúlt 10 évben ebben a témában. Nem kell mindet végigolvasni, de azért lehet belőle olvasgatni. Az, hogy az ember ebbe invesztál, ebben tanul, és ezzel foglalkozik, egy nagyon kiváló elfoglaltság. Most, amikor úgysem szabad menni sehova. 

Kijelenthetjük azt, hogy aki akar, az tud dolgozni, könnyen talál munkát a jelen pillanatban?

Óvatos vagyok a nagy kijelentésekkel, a mostani helyzet azért extra, mert ez a kijárási korlátozás van. Ha én a világ legjobbja vagyok autómosásban, akkor sem tudok dolgozni. De valószínűleg ez a helyzet így tart egy hónapig, vagy hat hétig, vagy két hónapig.

Ebben a helyzetben most el tudom képzelni, hogy valaki nagyon nehezen talál munkát. Futárnak el lehet menni, de azért mindenkiből nem lehet futár. Viszont, ha 1-2 hónap múlva ez a helyzet normalizálódik, akkor is nehéz lesz és sok munkát kell abba fektetni, hogy valaki állást találjon.

Én azért hiszek abban, hogy

Lehet, hogy elsőre ez nem az álomállás lesz, lehet, hogy kevesebb pénzt fog keresni, mint az előző munkahelyen és lehet, hogy többet kell érte dolgoznia, de most újra kell értékelni a helyzetet.

Szerintem az a fontos, hogy legyen munkája valakinek, és lehet, hogy majd utána egy néhány hónap, vagy egy év múlva tud majd váltani. De szerintem lehet munkát találni. 

Mennyire stresszes most HR-esnek lenni?

Szerintem a vállalatoknál dolgozó HR-eseknek nagyon stresszes most az életük. Én nem tartom magam HR-esnek, én egy internetes céget viszek. De a HR-eseknél azt látom, hogy nagyon nagy stressz. Azért egyrészt, mert rengeteg munkájuk volt a HR-szakembereknek abban, hogy átállítsák a cégeknek a működését. Borzasztó mennyiségű kérés, kérdés, aggodalom fogalmazódik meg feléjük.

Ha a munkavállalók aggódnak, az náluk csapódik le, ha le kell építeni munkavállalókat, az az ő munkájuk. Megszaporodnak a kérések, kérdések, minden, ami egyébként kialakított gyakorlat, most megváltozik.

nagyon nehéz helyzetben vannak a HR-esek. De általában az is megy HR-esnek, aki nagyon jó személyiséggel megáldott, empatikus szakember, akinek pont ez az erőssége, hogy jól tudja támogatni a kollégákat, így azt gondolom, hogy nekik is a maximumot kell adniuk.