Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
Érdekes összehasonlítást tett közzé a Visualcapitalist portálja, amely az 1950-es évektől megjelenítette az egyes évtizedek legjobb értékpapírjait.
A cikk szakértő szerzője megállapítja, hogy az elmúlt évtizedek mindegyikét egy-egy kulcsfontosságú befektetési téma jellemezte, minden esetben egy adott eszközosztály, szektor vagy régió huzamosabb ideig rabul ejtette a befektetőket, növelve a hozamokat és felülmúlva a piac többi részét. Sőt, ezek mindegyike időszakonként legalább 400 százalékos kumulált megtérülést hozott.
A Visualcapitalist Ruchir Sharma (Morgan Stanley Investment Management) az NS Capital segítségével végzett elemzése alapján mutatja be az elmúlt 70 év kulcsfontosságú befektetési témáit.
A részvényekre természetesen hatott az adott korszak makrogazdasági környezete, a geopolitika, a monetáris politika vagy más strukturális változások, például a technológiai zavarok.
Az 1950-es években a háború utáni újjáépítés során fellendültek az európai részvények. Ezt a vállalatok és a kormányok jelentős befektetései segítették elő, a lerombolt földrész a legmodernebb technológiák telepítésével komoly előnyhöz jutott, amellett, hogy Európa egyre jobban integrálódott a világgazdaságba. Ezt az időszakot jogosan tartják az európai fellendülés egyik legintenzívebb időszakának.
Az 1960-as években Amerika is felébredt. A befektetők a „Nifty Fifty” blue chip részvényét kezdték keresni, olyanokat, mint a Johnson & Johnson-, a Disney- és a Coca-Cola-papírok. A fő előfeltétel az volt, hogy ezek az erős márkák hosszú távon magas megtérülést biztosítanak. Az már más kérdés, hogy az 1973–1974-es medvepiacon ezek a részvények óriásit zuhantak.
Blue chipnek a tőzsdén a nagy kapitalizációjú, kellően likvid és nagy napi tőzsdei forgalmat elkönyvelő papírokat nevezik. Eredetileg az IBM-részvényeket nevezték így, innen az eredeti angol kifejezés. A Nifty Fifty egy 50 nagy kapitalizációjú részvényből álló csoport volt a New York-i tőzsdén az 1960-as és 1970-es években, amelyet biztos nyereségnövekedés jellemzett.
Az 1970-es évek során, ahogy az olaj ára az egekbe szökött, 3,35-ről 32,50 dollárra, csökkent a termelés és a kibocsátás, a nyersanyagok, valamint a feltörekvő gazdaságú olaj- és aranyexportőrök kezdtek dominálni.
Az 1980-as évek második felében Japán részvényeinek az árfolyama megháromszorozódott, a földárak pedig megduplázódtak. Az ingatlanok és a részvények drágulása részben a gazdaság növekedését tükrözte: az 1980-as évek második felében a reál-GDP 25, a vállalatok profitja 69 százalékkal nőtt. A japán részvénypiac mérete már akkora volt, hogy 1987-ben meghaladta az Egyesült Államokét, és 1989 végén a tokiói tőzsde a világ összes részvényének a 41 százalékát tette ki.
A japán eszközárak visszaesése 1990-ben kezdődött, év végére a Nikkei index a csúcsról közel 40 százalékot esett. Részben az Egyesült Államok erőteljes gazdasági növekedésének köszönhetően elindult az amerikai technológiai részvények burjánzása. Bár a 2000-es összeomlás során sok nagy lendületű technológiai papír elbukott, néhány még ma is fennmaradt. A Qualcomm, amely 1999-ben 2620 százalékot ugrott, egy több milliárd dolláros félvezetőgyártó céggé vált. Az Amazon és a Cisco a két másik túlélője ennek a korszaknak.
A 2000-es évek során a befektetők a növekedési eszközökből kiábrándulva visszatértek a nyersanyagokhoz és a feltörekvő piacokhoz, ezúttal a BRIC-gazdaságokkal – Brazíliával, Oroszországgal, Indiával és Kínával.
A 2010-es évek a FAANG-részvények (Facebook, Apple, Google) felemelkedését mutatták, miközben a technológia számtalan iparágban elterjedt.
Annak ellenére, hogy az egyes évtizedeket egy-egy kulcsfontosságú befektetési téma határozta meg, a Visualcapitalist nem vette a bátorságot ahhoz, hogy konkrétan meghatározzon ilyet. Inkább azt jósolja, hogy a közeljövőt az amerikai részvények határozzák meg. Azt sem pozitív értelemben gondolják, inkább arra utalnak, hogy nagy a szakadék a globális részesedés 43 százalékát kitevő tengerentúli részvénypiacok mérete és a világ összértékének 26 százalékát kitevő gazdasági teljesítmény között. Ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy napjainkban az Egyesült Államok részvénypiaca a világ többi részéhez képest az elmúlt 100 év legmagasabb relatív szintjén van, ami arra utal, hogy túlértékelt és küszöbön állhat a változás.
A cikk szerzője továbbra is nyitott kérdésnek tartja azt, hogy a nemzetközi részvények nagyobb részesedést szereznek-e a globális részvénypiacon – hogy az évtized kulcsfontosságú befektetési sikersztorijává váljanak.
Fotó: Shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.