Környezeti katasztrófához vezet a divat túlkínálata

A rendelkezésre álló statisztikák azt mutatják, hogy évente 80–150 milliárd ruhadarab készül, és ezek 10–40 százalékát nem tudják eladni. Az adatok riasztó a különbséget mutatnak, hiszen 

Novemberben a gyártási mennyiségek átláthatóságáért az Or Foundation elindította a Speak Volumes kampányt, amelyben arra kéri a márkákat, hogy hozzák nyilvánosságra, mennyi ruhadarabot készítettek 2022-ben. Persze eddig csak 32 kis- és középvállalkozás jelentkezett. A legnagyobb darabszám a brit Lucy & Yak brandtől származott, amely 760 951-et gyártott, a legkisebb a skót Mlambótól érkezett, amely mindössze 100-at. Mindezek nagyon távol állnak a divatipar legnagyobb szereplőitől, amelyek több milliárd ruhadarabot is legyártanak.   

Az Or Foundation (Vagy Alapítvány) a nevével a választásra utal, a belülről történő változtatásra, a vállalati gyarmatosítás erőszakos társadalmi-gazdasági rendszere elől való menekülésre.   
A jótékonysági szervezetet 2011-ben jegyezték be az Egyesült Államokban és Ghánában, ez utóbbi azon országok egyikeá, ahová a legtöbbet szállítják a textilhulladékokból.   

Több oka is van a túltermelésnek: a gyártók ragaszkodnak a minimális rendelési mennyiségekhez, az egyre gyorsabb kiskereskedelmi ciklus, amelyet az új termékek gyakori szállítása táplál, valamint a piacról való információk hiánya. Bár van néhány új technológia, amely ellensúlyozni tudná ezeket a problémákat, beleértve a fogyasztói kereslet előrejelzésére szolgáló mesterséges intelligenciát és a megrendelésre gyártott modelleket, ezek egyelőre egyiküknél sem terjedtek el széles körben.  

Minél több pólót rendelnek, annál olcsóbbak lesznek az egyes ruhadarabok. Ez azért van így, mert az anyag előállításának és a ruhadarabok összevarrásának a legnagyobb költségei a beállításban jelentkeznek. Azaz minél tovább fut a futószalag, annál hatékonyabb.   

Ezenfelül a márkák nem szeretnének lemaradni egyetlen akcióról sem, ezért inkább túl sokat rendelnek, mintsem eleget.  

Nem tudatosítják, hogy milyen sok emberi munka van a ruháinkban, a gyapotszedéstől, fonástól és szövéstől kezdve a ruhaipari munkásokig, akik a hosszúra nyúló munkaidő miatt gyakran nem látják a gyermekeiket.   

Túlkínálat  

Azonban nem csak a felesleges készlet az egyetlen probléma: az Or Foundation a túltermelés helyett inkább használja a túlkínálat kifejezést, mivel ez jobban tükrözi azt a folyamatot, amikor a különböző marketingmegoldásokkal a felelősséget a fogyasztókra hárítják.  

Természetesen a túlfogyasztás, a megvásárolt ruházati cikkek óriási mennyisége adja az iparág karbonlábnyomának nagy részét.  

Egy fenntarthatósággal foglalkozó kutatóintézet szerint a divatiparnak 2030-ig legalább a felére kellene csökkentenie az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2018-as szinthez képest, ha el akarja érni a párizsi megállapodásban kitűzött célt. Szerintük a G20-ak magas jövedelmű országaiban – köztük az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Ausztráliában – a 1,5 Celsius-fok eléréséhez a fogyasztás 60 százalékos mérséklésére lesz szükség.   

A termelés és a fogyasztás visszafogása érdekében egyértelmű, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségvállalási rendszerekre vonatkozó, függőben lévő európai jogszabályok megszületésére minél hamarabb szükség van.  

A felmerült gyártói felelősség (EPR) rendszerek a gyártó által fizetendő, mindössze 6 eurócentes darabonkénti illetéket, valamint a termék életciklusa végének a kezeléséhez való hozzájárulást javasolnak az olyan kezdeményezések mellett, mint az újrahasznosítás, a downcycling (értékcsökkentett hasznosítás), a bérbeadás, a viszonteladás vagy a javítás.  

Mivel a túltermelésnek gazdasági okai vannak, a befizetendő összegnek is jelentősnek kellene lennie ahhoz, hogy az ágazatot megváltoztassa. A Ghánában működő alapítvány vezetői azt is kiemelik, hogy az EPR-szabályozásnak biztosítania kellene, hogy a befolyt összegek eljussanak az olyan közösségekhez, mint például Ghána, amelyek viselik a textilhulladék terheit.  

(Forrás: The Guardian)  

Ajánljuk még a témában:  

 Címlapfotó: Shutterstock

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.