Az ésszerű környezetpolitika szükségességéről

2010. október 14. 13:31

Az államnak nem volt és soha nem is lesz annyi erőforrása, hogy minden lehetséges szennyezéstől megóvjon bennünket.

2010. október 14. 13:31
„Az állam környezetvédelmi tevékenysége bővülésének azonban negatív mellékhatásai is lehetnek. Az ezzel kapcsolatos félreértés világosan kitűnik a MAL Zrt. október 11-i közleményéből. A cég ebben azzal érvel, hogy minden jogszabályban foglalt műszaki előírást és hatósági kötelezést betartott. Csakhogy az érdemi feladat a vörösiszap környezetbe jutásának megakadályozása és nem pusztán az előírások betartása. (Ha az autómmal elütök egy gyalogost, akkor is felelős lehetek, ha egyébként a KRESZ összes szabályát betartva közlekedtem.) Az állam néha teljesen hamis jelzést ad a társadalom felé azzal kapcsolatban, hogy létezhet olyan kiterjedt és részletes szabályozási rendszer, ami eleve mentesíthet bennünket a környezetszennyezésektől. Az államnak nem volt és soha nem is lesz annyi erőforrása, hogy minden lehetséges szennyezéstől megóvjon bennünket, a szennyezés kialakulásával kapcsolatos összes technológiai és természeti tényezőt előre kikalkulálja, majd környezetvédelmi szabályozásba foglalja. Ellenben az ajkai timföldgyár talán gondosabban felmérhette volna a talajtani adottságokat a vörösiszap-kazetták telepítési helyén, esetleg érzékenyebb monitoring-rendszert alkalmazhatott volna, vagy kiépíthetett volna egy második, biztonsági védőgátrendszert. A megfelelő szintű környezetvédelmet alapvetően az egyéni (személyes és vállalati) felelősségvállalás biztosíthatja. A körültekintés, a gondos mérlegelés, a józan ész és az ép erkölcsi érzék alkalmazása.

A hulladékgazdálkodás előírásai és az ahhoz tartozó bürokratikus eljárási követelmények olyan mértékűre duzzadtak az utóbbi időben, hogy jelentős érdemi erőforrásokat kötöttek le a papírgyártás területén. A környezeti problémák érdemi kezeléséről a súlypont az előírásoknak való adminisztratív megfelelésre tevődött át. Ezt a helyzetet érzékelhette az Európai Unió is, amikor a hulladék keretirányelv legutóbbi módosításában számos területen lehetővé tette az egyszerűsítést, az engedélyezés-köteles tevékenységek körének szűkítését.

Paradoxonhoz jutunk, egyszerre láthatjuk szükségesnek az állami beavatkozás kiterjesztését, valamint a szabályozás túlburjánzásának visszafogását. A megoldás, az ellentmondásból való kiszabadulás az lehetne, ha az emberi egészség vagy a természeti környezet, az ökoszisztémák épségének megóvása szempontjából jelentős területeken alkalmazunk szabályokat, közgazdasági nyelven: a kritikus externáliákat kezeljük.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kérdés
2010. október 14. 23:54
Bocs, elfelejtettem mondani, hogy tetszett a cikk.
kérdés
2010. október 14. 23:46
Annyira vadiúj technológiák nem jellemzők már eu-ban, hogy ne lehetne józan kalkulációval előre látni balesetek, rendellenes működésből fakadó tragédiák bekövetkezésének a valószínűségét. Szakáganként rendelkezésre állnak a statisztikák is. Tán még a gyakoriságot is lehet iparáganként prognosztizálni, nemcsak utólag elemezni. A rendszerváltásig igen komolyan vették a munkavédelmi előírásokat, a balesetmegelőzést, különböző vészhelyzetek fellépésére még gyakoroltunk is (ez volt a légó-gyakorlat). Ez államilag volt szabályozva, létezett házi szabvány, de az sohasem lehetett enyhébb, mint az állami, vagy a nemzetközi akár. Minden cégnek saját érdeke lenne a megelőzés. A preventív karbantartások, bejárások, szemrevételezések, annak dokumentálása, a jelentés is előírás szerint kellett, hogy történjenek. Ez biztos hogy elfelejtődött az utóbbi 20 év nagy szabadrablása alatt. Pedig a tulajdonos érdeke lenne elsősorban. Mindenféleképpen keményebben kell az államnak fellépni, ha kell, az ellenőrzést is ellenőrizni, persze félő, hogy elmerül a bürokráciában, de az új generáció már felelősségteljesebben kell, hogy álljon a konkrét megelőzéshez. Az biztos, hogy a tetemes bírság elveszi sokaknak a kedvét a sumákolástól. Egy ideig ez biztos jó bevételi forrás lenne, ahogy gyanítom. Sztem, ha anyagilag nem is tud sokat tenni az állam, annyit biztosan, hogy bizonyos kedvezményeket juttat azoknak a cégeknek, amelyek komolyabban beruháznak környezetkímélés céljából. (Ez a fajta emberi felkészülés a lehető legrosszabb esetre otthon is teljesen természetes. Nekem mindig van otthon gyufám, gyertyám, de még kályha is, hogy be lehessen gyújtani....és tartalék élelmiszer....emléxünk nagyanyáink spájzolására?)
magnamater
2010. október 14. 17:32
javítás: elsők= első
magnamater
2010. október 14. 17:29
A környezetszennyezési katasztrófák három szakaszra bonthatók: I. Az ipari termelés a profit érdekében egyre több szennyet termel II. Az ellenőrzés és védekezés áthárul az államra,mely jogszabályokban és tudásban a termelés mögött kullog III.megjelenik a katasztrófa, mely halált hoz a lakosságra. Megoldás lenne, ha a halál az elsők szakaszban jelenne meg: a termelés vezetője életével felelne a katasztrófáért, így idejében gondoskodna a megfelelő védekezésről.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!