Nyugodt nyugdíjasok leszünk?

Ez a hülyegyerek elfelejti, hogy diktatúrában éltünk, senkinek semmi lehetősége nem volt, csak amit ráerőszakoltak, azt kellett végrehajtani. Azok szorgalmazzák, a nyugdíjpénztárakat, akik ebből nagyon jól megélnek, semmi verseny, vagy kapitalizmus nincs bennük, ez is kényszer volt, kötelezö, ezt minek lehet nevezni, talán poszt-szocializmusnak az idősek számára.

Az mondjuk egy komoly kérdés számomra, hogy miért visz el 4-5%-ot az adminisztráció, amikor egy megfelelő gépesítéssel működő befektetési szolgáltató ugyanezt (egyéni számlák vezetése, marketing - nota bene: kifizetések még nincsenek) egyetlen százalék töredékéből meg tudja csinálni?

Ezt imádom, mindenki játszik a számokkal. Ez a koma nem kevesebbet állít, hogy akár 10% -ot is elérhet a megtakarító. Egy másik a hihetetlen 250% állít, a harmadik reálkamaton (kamat mínusz az infláció ) 1% mond. Ez utóbbi látszik egyébként reálisnak. Tehát vagy tisztességes számokkal játszunk, vagy hagyjuk a francba a népbutítás. Két világcégnél volt nyugdíjbiztosításom. Mindkettőnél szinte csak a pénzemet kaptam vissza, tehát a legótvarabb bankban is jobban jártam volna. Ennyi a saját tapasztalat. Jóemberek ez vadkapitalizmus, ez vadkelet!

Azért az állítás, hogy összefüggés volna a nyugdíjak emelkedése és a gyermekvállalási kedv alakulása között, hogy is mondjam, enyhén életszerűtlen. Inkább van összefüggés a pályakezdők anyagi lehetőségeivel és a lakáshelyzettel. Mivel az állam kivonult a lakásépítésből, a fiataloknak egyszerre kellett volna lakást szerezni vagy építeni és gyermeket vállalni. Erre manapság nem sok kilátás van, mármint, hogy egyszerre legyenek képesek tömegesen átugrani mind a két akadályt. A lakhatás megfelelő színvonalú eléréséhez is óriási erőfeszítésre volt szükség már akkor is, hacsak nem volt az ember kisz vagy mszmp funkci, akkor könnyen lakáshoz juthatott! Egyébként nem az öngondoskodással van a baj, hanem, hogy az állami rendszerből óriási folyó bevételt vettek ki az átirányítással, miközben ugyanott folyamatosan egyre nagyobb kötelezettség jelent meg, amit a kevesebb forrásból kellett volna - kellene finanszírozni. A bevezetés tehát, mint annyiszor, teljesen átgondolatlan volt és csak a magánnyugdíjpénztárak érdekeit szolgálta, természetesen az állam, végső soron az adófizetők kárára.