„Nem kellett kivégezni ahhoz, hogy tönkretegyék, elég volt úgymond élve eltemetni” – elrejtették a forradalom áldozatait Kádárék

2021. november 02. 15:00

376. Ennyi elhunytat temettek el az 1956-os forradalom alatt és közvetlenül utána a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájában. Fegyverrel harcoló forradalmárok, a népharag miatt meglincselt ÁVH-sok és ártatlan civilek is ide kerültek. Szabó Viktor történésszel beszélgettünk az 1982-ben csaknem felszámolt parcelláról.

2021. november 02. 15:00
null
Sal Endre
Sal Endre

Magas sövénnyel takarták el a Kádár-rendszerben a Fiumei úti sírkert 21-es parcelláját. Belátni nem lehetett, az elhanyagolt, gazzal benőtt sírokat pedig nem volt ajánlatos látogatni. Ha valaki mégis megtette, jelentést készítettek róla. Ez az a bizonyos parcella, ahová az 1956-os forradalom alatt és után, az utcai harcok során elhunytakat temették. Válogatás nélkül, így ide kerültek a népharag miatt meglincselt ÁVH-sok, a fegyveres harc során meghalt forradalmárok és azok is, akiket egy eltévedt golyó ölt meg vagy rájuk omlott az orosz tankok által szétlőtt házuk. 

A 21-es parcella a Fiumei úti sírkertben
A 21-es parcella a Fiumei úti sírkertben

Mint Szabó Viktor elmondta, az utcai áldozatok láttán nyitották meg újra a temetőt, elsősorban

azokat temették el itt, akik a környékbeli harcok során estek el, akár vétlen áldozatként is.

A 21-es parcella pedig megfelelt a célnak, ott ugyanis már korábban felszámolták a sírokat. A történész szerint azokat is itt hantolták el, akik a kommunista hatalom oldalán vesztették életüket, például a Köztársaság téri pártház védelme során, de ide kerültek azok az áldozatok is, akiket köztereken, parkokban temettek el még a forradalom idején.

Szabó Viktor szerint 376 áldozatot temettek el a parcellában, ám nem mindenki maradt a sírhelyében. „Azokat, akik a kommunista hatalom védelme során haltak meg, exhumálták és egy másik parcellába vitték át, az úgynevezett mártírok sírkertjében, amit ma karhatalmisták parcellájának nevezünk” – mondja a történész, aki hozzáteszi, miután 1959-ben megnyílt a Munkásmozgalmi Panteon, oda is vittek át karhatalmistákat.

Szabó Viktor történész, a Nemzeti Örökség Intézete idegenvezetője

Példát is említ: Mező Imréét. A kommunista rezsim politikusa a pártház ostroma során vesztette életét. Őt is a 21-es parcellába temették, ám átkerült a Munkásmozgalmi Panteonba, Kádárék pedig a temető előtti utcát is Mező Imre utcára keresztelték, amely 1989-ig ezt a nevet viselte. A 21-es parcellában

egyéves kisgyermek a legfiatalabb áldozat,

de van olyan elhunyt is, aki a közértbe indult vásárolni, amikor a kapualjban halálos lövést kapott. Szabó Viktor szerint ugyanilyen vétlen áldozatnak tekinthetők azok a tűzoltók is, akik szintén a Fiumei úti sírkertben nyugszanak, igaz, nem a 21-es parcellában. Ők mentés, tűzoltás közben vesztették életüket, ráadásul kereszttűzbe kerültek, hiszen a szovjetek és a forradalmárok is csak annyit láttak, hogy a házaknál egyenruhások mozognak, így nem kizárt, hogy volt olyan tűzoltó, aki egy forradalmár fegyvere miatt vesztette életét.  

A parcellát a levert forradalom után tudatosan elhanyagolták, magas sövénnyel ültették körbe a gondozatlan, gazzal benőtt sírokat. Ez a sövénysor ráadásul még 1989-ben is létezett. A rokonoknak nem volt ajánlatos a látogatás, főleg évfordulókon, ám kisebb volt a rendőri jelenlét, mint a 301-es parcellánál, ahol a politikai okokból kivégzett mártírok nyugszanak.

Szabó Viktor azt is elmesélte, 1982-ben (tehát nem sokkal a rendszerváltás előtt) felvetődött, hogy megszüntetik a 21-es parcellát, s valószínűleg azért döntöttek úgy hogy mégsem, mert úgy gondolták, előfordulhat, hogy az „ellenforradalom mártírjai” közül még maradtak elhunytak a területen.

A szeretteik holttestét kereső emberek

Arra a kérdésre, hogy történészként a 21-es parcellában nyugvók közül kinek az esete gondolkoztatta el leginkább, Kádas Gézát említi, akit csak a rendszerváltás után temettek ide a család kérésének megfelelően. A kiváló sportoló, aki olimpiai ezüstérmet nyert úszásban az 1948-as olimpián, a forradalom alatt az egri forradalmi bizottság vezetője lett, ráadásul 1956 decemberében

vásárolt ötven Népszabadságot, amelyeket nyilvánosan elégetett.

Mindkettőért elővették, és nyolc év börtönre ítélték. Négy év után szabadulhatott, ám testileg és lelkileg is megviselték a börtönévek. Ráadásul Egerben csak segédmunkási állást kaphatott, így Budapestre költözött, ám itt is csak segédmunkásként dolgozhatott. Megbetegedett és végül elfeledve hunyt el 1979-ben.

„Kádas Géza a példája annak, hogy nem kellett valakit kivégezni ahhoz, hogy tönkretegyék, elég volt csak úgymond élve eltemetni…” – összegzett a történész. 

Fotók: Földházi Árpád

Összesen 84 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sorivo4
2021. november 02. 23:11
Hacsak nem készek ölni és halni érte.
sorivo4
2021. november 02. 23:07
Ne akarják ezt az országot többé balra fordítani. Ne merészeljék.
sorivo4
2021. november 02. 23:05
Ezt a dühöt és indulatot indítanák el vele.
sorivo4
2021. november 02. 22:57
Alternatívául elmondom, hogy mi lenne ha polgárháború lenne. Az egy második ötvenhat lenne. Mindenkit felkutatnának és megölnének, aki a kommunistákat támogatta az elmúlt hetven év során. A szerencsésebbeknek még tárgyalása is lenne és a youtubon közvetítenék a kivégzését. Másokat csak agyonlőnének ott ahol érik. A fél ország ki lenne irtva.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!