Egy ideális békében – ez természetesen az én személyes véleményem – az oroszok visszavonulnának a 2022. február 24-ei támadásuk előtti vonalra, háborús jóvátételt fizetnének Ukrajnának, és megkezdődnének a tárgyalások a Krím és a Donbasz jövőjéről. Jó megoldás nem lenne erre a két területre, de ha tízéves távlatban egy nemzetközileg ellenőrzött népszavazás döntene a 2014-ben elfoglalt területek sorsáról (vélhetőleg Oroszország mellett), az is jobb a háború, a pusztítás folytatásánál. Van persze az az érv, hogy az agresszor esetleg jutalmat kapna ezzel, és nemzetközi határ változna meg erőszakos úton. Nos, létezik precedens mind a kettőre még a hidegháború vége utáni időkből is. Nem dőlne össze a világ. Ukrajna pedig nem nézne szembe két olyan terület reintegrálásának a nehézségeivel, ahol a lakosság egy jelentős része, sőt erős többsége Oroszországot támogatja. Szűkebb körben ukrán elemzők, sőt politikusok is kimondják, hogy ez a két térség rendkívül nehezen lenne visszailleszthető az ukrán államba.