Ezért szerepeltünk le Mexikóban! A 70 éves Szendrei József a Mandinernek
2024. április 25. 08:55
Mindössze 10-szeres válogatott, ám korának egyik legnagyszerűbb játékosa volt, az utolsó magyar kapus, aki kapott gól nélkül hozott le egy világbajnoki mérkőzést. Csámpi azt is elárulja: miért kapta ezt a becenevet, és milyen volt egy csapatban szerepelni a korszakos zsenivel, Törőcsik Andrással...
2024. április 25. 08:55
16 p
4
2
18
Mentés
Nyitókép: Magyar Nemzet/Mirkó István
***
Szendrei József április 25-én töltötte be 70. életévét, ebből az alkalomból tekintünk vissza karrierje legfontosabb állomásaira: miként robbant be Nyíregyháza kapusaként a magyar futballba, hogyan lett Spanyolországban is közönségkedvenc, és miért nem okolja Mezey Györgyöt, hogy nem kapott több lehetőséget a mexikói világbajnokságon...
Már régóta szerettem volna megtudni öntől: miért lett Csámpi a beceneve?
Még középiskolás koromban, Szolnokon ragadt rám, ez a név, a padtársamnak köszönhetem. Mindenki azt gondolhatja, hogy a járásom volt csámpás, és ezért lettem Csámpi, de nem erről van szó. Az átlagosnál nagyobbak voltak a füleim, ennek köszönhetem a becenevem. Ma már ez nem látszik annyira, viccesen azt szoktam mondani: a fejem hozzá nőtt a füleimhez.
S miként lett kapus? Hiszen minden gyermek mezőnyjátékosként kezdi…
Velem sem történt másként. Akkoriban még létezett a középiskolai bajnokság, és én is játszani szerettem volna. Jelentkeztem is a testnevelőtanárnál, aki történetesen a Szolnoki MTE második csapatának az edzője is volt. Balhátvédnek állított a sulicsapatba, és látva lelkesedésemet, azt tanácsolta, menjek le a Szolnok-ifi edzésére. Tudni kell, hogy a csapat abban az időben igen domináns szerepet töltött be, megyei bajnok is volt. A kapusunk gyakran szeretett centert is játszani, ezért az edzőm, Nagypál Béla (már csak a termetem miatt is), azt tanácsolta, hogy álljak a kapuba. Aztán ott ragadtam…
Törő és az előretörés
A honi futballba az 1980/81-es szezonban robbant be, amikor immár a története során az előző szezonban először az élvonalba jutott Nyíregyháza kapusaként a helyi legenda, Buús György helyére kellett beugrania…
Emlékszem, Tatabányán volt az a bajnoki, amelyen 10 perccel a kezdés előtt, egy fatális véletlennek köszönhetően (Gyuri a bemelegítés közben rosszul lett) Temesvári Miklós szólt, hogy öltözzek, hiszen én védek majd! Egyébként éppen Temesvári révén kerültem Nyíregyházára: akkor az NB II-es válogatottat is irányította, és ő fedezett fel engem Szolnokon. Ez a bizonyos tatabányai meccs pedig olyan jól sikerült, hogy innentől kezdve már kirobbanthatatlan voltam a kapuból…
Ugorjunk gyorsan több mint 40 évet. Feljutnak az utódok az élvonalba?
Nagy meglepetés lenne, ha nem így történne. Gondolom, a vadonatúj stadiont sem azért építették, hogy évekig a másodosztályban vegetáljanak…
Térjünk vissza a 80-as évek elejére, annál is inkább, hiszen ez a nyírségi szezon annyira jól sikerült, hogy követve mesterét, Temesvári Miklóst, az Újpesti Dózsa játékosa lett, hat éven keresztül védte a lilák kapuját. Mi volt ön számára a legemlékezetesebb ebből az időszakból?
Az, hogy a Megyeri útról kerültem be a válogatottba, neves klubok ellen játszhattunk sikeres kupamérkőzéseket, és hogy egy olyan klasszissal játszhattam egy csapatban, mint Törőcsik András.
Milyen csapattárs volt a lilák közönségkedvence, és milyen ember volt Törő a pályán kívül?
Nehéz szavakba foglalni mindezt. Rendkívül büszke vagyok, hogy egy ekkora egyéniséggel játszhattam egy csapatban.
S mint minden zseni, Törő is egy öntörvényű ember volt, saját játékszabályokkal, de közben senkinek sem tudott volna ártani. A mai futballban már betörik a hozzá hasonló egyéniségeket, de úgy is fogalmazhatnék: feláldozzák őket a csapategységért…
Ismét ugorjunk a mába: miként éli meg, hogy a lila utódok évek óta kötéltáncot járnak az NB I-ben maradásért?
Ideje lenne, ha az Újpest oda kerülne, ahová a múltja, a tradíciója predesztinálja a klubot. Reményeink szerint az új tulajdonosi kör segítségével valóban előre lép a csapat, és méltó vetélytársa lehet a Ferencvárosnak.
„A legszembetűnőbb különbség a magyar és a spanyol futball között: a szervezettség és a szurkolók hatalmas szeretete”
Jót tesz-e a bajnokságnak és a Fradinak, hogy az elmúlt években ennyire egyeduralkodóvá vált?
A nemzetközi eredmények azt bizonyítják, hogy – nem…
Az Üllői úton mégis büszkék arra, hogy az elmúlt években mindhárom nemzetközi kupa csoportkörébe eljutottak, sőt az utóbbi két szezonban tavasszal is állva maradtak…
Azt azért lássuk be, hogy a BL főtáblájára jutás manapság nem realitás, tízévenként összejöhet egyszer. Egyébként pedig elszomorító, hogy a nemzetközi mezőny mennyire felhígult. A nyolcvanas, kilencvenes években nem volt akkora a különbség az elitklubok és a középmezőny között, mint manapság. S akkor a Konferencialiga mezőnyéről még nem is beszéltünk…
Nosztalgiázzunk újra a nyolcvanas, kilencvenes években, annál is inkább, mert ebben az időszakban került Spanyolországba, ahol öt évet védett. Malagában, majd az első osztályú Cádizban is közönségkedvenc lett. Miként jött össze a malagai megállapodás?
Amit én tudok: a ’86-os vb után osztrák és belga klubok is megkeresték az Újpestet, én viszont a spanyol Santanderrel kezdtem el tárgyalni. Végül azért nem jött össze a szerződés, mert közben a csapat kiesett az első osztályból, és a második ligában nem akartak külföldi kapust. Közben Baróti Lajos – aki akkor az Újpest szaktanácsadójaként dolgozott – azt tanácsolta, maradjak még egy idényt a Megyeri úton, aztán a következő szezonban, a kapcsolatai révén segít egy külföldi csapatot találni. Az idény végén, az utolsó előtti fordulóban került sor az MTK – Újpest találkozóra, amelyet a Malaga képviselői, köztük Kubala László vezetőedző is megtekintettek. Mindenképpen kapusra volt szükségük, hiszen nem sokkal korábban elhunyt az első számú hálóőrük. Eredetileg az MTK-s Gáspár Józsefet nézték meg, ám a 0-0-ra végződő meccset követően, este tízkor csörgött a telefonom, és közölték, másnap a klub vezetői szeretnének velem találkozni a Flamenco szállóban. Hamar megállapodtunk, és következő idényben már a spanyol másodosztályban védtem, végül bajnokok is lettünk… Sosem felejtem el, hatalmas szimpátiával fogadtak, és ez végigkísérte az öt évemet, bármerre is jártam. Talán ez a legszembetűnőbb különbség a magyar és a spanyol futball között: a szervezettség és a szurkolók hatalmas szeretete.
Itthon ahhoz szoktattak minket, hogy mindenért mi, játékosok vagyunk a hibásak, örökké minket szidtak. Spanyolországban viszont a futballisták bálványok,
ha rosszul szerepel a csapat, egyből előkerülnek a fehér zsebkendők, amellyel a szurkolók felfelé, a vezetők irányába mutogatnak, a lemondásukat követelve…
Az 1986-os vb-ről: a rossz felkészülés Mexikóban csúcsosodott ki
Tagja volt a mexikói vébén szerepelt válogatottnak, ráadásul ön az utolsó magyar kapus, aki nem kapott gólt világbajnoki mérkőzésen (2-0-ra vertük Kanadát). A gyászos szereplésről sokan elmondták már a véleményüket, emlegették a hegyi levegőt, a tésztát, valamint hogy szovjet tisztek megmérgezték a csapat tagjait. Ön szerint mi lehetett a valós ok?
Nagyon egyszerű: az elrontott felkészülés (túráztunk Mexikóban, Spanyolországban, Katarban, az osztrák hegyek között), amely a világbajnokságon csúcsosodott ki.
Ennyi?
Ennyi...
Mekkora csalódás volt, hogy a kapott gól nélkül lehozott, Kanada elleni csoportmérkőzés után, Franciaország ellen már nem kapott bizalmat?
Nem is Mezey György szövetségi kapitány döntése volt a csalódás, hiszen az összeállítás mindig egy szubjektív döntés, sokkal inkább az, hogy a miértre senki nem kérdezett rá, mindenki csendben tudomásul vette a dolgot…
Ezzel együtt is meglepő, hogy csupán tízszeres válogatottnak vallhatja magát…
Valóban furcsa… Pláne azok után, hogy az utolsó mérkőzésemen, az Anglia elleni barátságos meccsen gólt sem kaptam, a mérkőzést közvetítő Vitray Tamás szerint egyértelműen én voltam a mezőny legjobbja, mégsem került szóba többet a nevem. Mindez azért is érthetetlen, mert ebben az időszakban Európa egyik legszínvonalasabb bajnokságában, a spanyol első osztályban védtem…
„A nagyobb nemzetközi rutin Gulácsi mellett szól…”
Mire lehetnek képesek az utódok a nyári Európa-bajnokságon?
Kíváncsian várom én is! Bevallom, van bennem egy kis félsz, hiszen nem könnyű csoportba kerültünk, másrészt két, három kiemelkedő képességű játékosunkon kívül nem érzem azt, hogy – a nemzetközi szinthez képest – túlságosan erős lenne a keretünk. Ezzel természetesen nem Marco Rossit kritizálom, ám kérdés, hogy mi történik, ha bármilyen okból Szoboszlai Dominikra vagy éppen Sallai Rolandra nem számíthat a szövetségi kapitány?...
Szakmailag miként látja: Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes legyen az első számú kapus?
Természetesen sok mindent mérlegelni kell, de a nagyobb nemzetközi rutin talán Gulácsi mellett szól…
Végezetül: miként ünnepli meg a 70. születésnapját?
Ez már nem az a kor, amelyet olyan nagyon ünnepelne az ember! Az 50. születésnapomon még óriási bulit csaptunk, de most már csak szűk családi körben leszünk. Annak örülök leginkább, hogy egészséges vagyok, és még a mai napig dolgozhatom az egyik legismertebb spanyol sportszergyártó cég magyarországi képviselőjeként.
Tatabánya, magyar-válogatott, .Feyenoord. Kiprich József labdarúgó karrierjének három fontos állomása. A 60. születésnapját ünneplő egykori csatárzseni azt is elárulta, anno a Bayern is kereste.
Korábbi edzője, Pásztor József szerint képességei alapján a Barcelonában kellett volna futballoznia, de Váczi csak a Vasasig, majd a Ferencvárosig jutott. A középpályás bevallja: nem élt sportszerű életmódot, amibe a whisky és a cigaretta éppen úgy belefért, mint a napi 15 kávé és az állandó éjszakázások. Nagyinterjú.
Az NB II-ben az utolsó négy mérkőzésén négy vereséget szenvedő BVSC vezetőedzője, Szekeres Tamás benyújtotta lemondását, amelyet el is fogadott a zuglói klub vezetése.
Mark Galeotti szerint az Orosz Föderáció államfője megváltoztatta kormányát, egyesítette az ország védelmi és polgári gazdaságát, hogy állandóan mozgósított állammá váljon.
Azt hinné az ember, hogy egy véres merénylet mindenkit megrendít.
p
0
8
14
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 18 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lefty67
2024. május 17. 18:56
Nagyon kedveltem! Vagány játékos volt, nem fosott a nemzetközi meccseken, meg a VB-n sem!
Folyamatosan irányította hátulról a csapatot. Vezér volt, Kardossal együtt! Törőről csak annyit : csak hébe-hóba játszott jól, örökké sérült volt!
86-ban a szovjetek kokszoltak ellenünk, ez volt a kulcsa az egésznek. Mindenképpen nyerni akartak, hogy ne a franciák elleni meccsen kelljen kiharcolniuk a továbbjutást. Olyan brutál kezdést még nem láttam sem előtte sem utána, mint akkor. Meg persze azt is tudták, hogy a magyar csapatnak tekintélyes eredményei voltak előzőleg, tehát mindet bele kellett adniuk és bele is adtak. Rácz Lászlót érdemes lenne megkérdezni, hogy folyt a felkészülésük közvetlenül a meccsre ellenünk.