„A fenntarthatóbb fogyasztás nem az emberi jólét csökkenését, hanem tudatosabb gondolkodásmódot jelent, amit szem előtt tartva szintén kielégíthetjük mind szimbolikus, mind funkcionális szükségleteinket.
Ha egy kicsit mélyebben magunkba nézünk, látjuk, hogy a jelenleginél fenntarthatóbb módon szükséges kielégíteni a szimbolikus szükségleteinket, amelyeket elsősorban a társadalmi elvárások generálnak. Az ilyen jellegű személyes döntés – merthogy egyértelműen személyes döntésről beszélünk – támogatására több megoldás is létezik, például a fogyasztói társadalom informálása, ellensúlyozva a fogyasztói tudatlanságot. Az ilyen „oktatás” során a befogadók – a vásárlók – ugyan jobban átlátják a túlfogyasztás okozta káros hatásokat, azonban kevesen változtatnak életvitelükön. A cégek lokalizációs politikája is előremutató megoldás lehet, ugyanis a vásárlók többsége egyetért azzal, hogy – lehetőség szerint – a régióban termesztett/készített termékeket vásárolja meg.
A lokális fogyasztás nem csupán a klasszikus értelemben vett emberi szükséglet kielégítésére, de a szimbolikus szükségletek kielégítésére is alkalmas lehet. A kutatások kimutatták, hogy a közösségtudat befolyásának szerepe kimagasló a kettő közül, ugyanis mindenki közösséget vállal azokkal, akik szintén lokális javakat preferálnak. Ez a gondolkodásmód egyrészt az önkifejezésre, másrészt az egyén társadalmi szerepére is hatással van, hiszen míg környezete felé kommunikál, addig önmaga számára is megerősítést mutat.”